Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Akváriumgondozás

Akváriumgondozás

 

(Tartalma: Új halak az akváriumban, Vízcsere, Etetés)

 

 

Új halak az akváriumban
                                                       
                 Első, és egyben legfontosabb lépés, amit nagyon sok kezdő akvarista kihagy, az az, hogy olvassunk utána. Én mindenképpen egy akvarisztikai szakkönyvet javaslok.
                 A másik, amit jó ha már az elején elsajátítunk az akvarisztikának, hogy legyünk türelmesek. Türelmesnek kell lennünk az akvárium berendezése után, hiszen meg kell várni, míg a bioorganizmusok kialakulnak, még mielőtt betennénk az akváriumba a halat. De az új hal érkezése is türelmet igénylő

feladat, hiszen ha új halat vásárlunk, előtte utána kell nézni az igényeinek, másrészt pedig, hogy ne hurcoljunk be valamiféle betegséget az akváriumunkba, javasolt a karanténozás. Ez annyit tesz, hogy az újonnan vásárolt halakat, (Nem feltétlen a vásároltakat, az ismerősök akváriumából hozzánk került halakat is!) egy külön karantén akváriumba kell tartanunk legalább egy hétig, de ha biztosra szeretnénk menni, akkor két hétig. Ez alatt az idő alatt kiderül, ha a hal nem egészséges, vagy annyira legyengült az immunrendszere, hogy hamar ellepik a különbféle betegségek. Ha valamiféle betegség jelentkezik akkor sem kell rögtön a legrosszabbra gondolnunk, hiszen vannak különbféle kiváló gyógymódok a beteg halak ellátására. Így, mikor egy új akváriumot veszünk, például egy 50 liter körülit, be kell szereznünk mellé egy kis karantén akváriumot is (körülbelül 10 litereset) mely nem csak a beteg halainknak lesz jó, hanem például az újszülött kishalaink számára.
Kezdő akvaristáknak az egyik legjobb indító halfajta a Szivárvány Guppy, méghozzá azért, mert igen könnyen szaporítható, ráadásul elevenszülő, így a kicsiket elevenen hozza a világra, tehát nincs bíbelődés az ikrákkal, és társas medencében is megszülnek, szóval nagy örömet jelent az egész család számára, ha bővül a halak száma.
Ilyenkor jön el a karantén akvárium ideje, hiszen ebbe tehetjük át a kishalakat az akvárium többi lakója elől, hogy nehogy éhes gyomrok fogságába kerüljenek. Amúgy itt érdemes leszögeznünk azt is, hogy mikor az akvárium maximális halnépességét kiszámoljuk, számolnunk kell a kis jövevények érkezésével is.
 
Vízcsere
 
Részleges vízcsere: A részleges vízcsere annyit tesz, hogy az akvárium vizének 1/3 lecseréljük friss vízzel. Ezt a legkönnyebben úgy valósíthatjuk meg, ha egy gumicsövet (Például: egy darab slagot) megtöltünk vízzel, és mindkét végét befogjuk. Miután az egyik végét

az akváriumba, a másik végét pedig egy vödörbe tesszük (A vödör a víz szintje alatt helyezkedjen el!), elvehetjük az ujjunkat. Az akvárium vize a vödörbe fog folyni hála a gravitációnak. Csak arra kell figyelnünk, hogy véletlen se szívjunk fel egyetlen halat sem, mert annak végzetes következményei lehetnek a kis törékeny halacskánk számára. Ügye hogy nem is olyan nehéz tisztán tartani az akváriumot?
Aljzatporszívózás: És akkor lássuk most az aljzatporszívózást: Ugyan ezt a „csöves” megoldást alkalmazzuk, de a cső akváriumi végére kell illesztenünk egy tölcsért, vagy egy, az aljánál levágott palackot, és a nyakába kell illesztenünk a csövet. Feltöltjük az egészet vízzel, és a palackkal „díszített” csövet az akvárium aljáig engedjük, de csak addig, hogy a halürüléket, és az elhalt növénydarabokat szívja csak be, a talajszemcséket viszont ne. Ha eltaláltuk a magasságot, ezen a szinten pásztázzuk végig a talajt, hogy lehetőleg minden olyan darabot felszippantsunk, ami nem képezi szándékosan az akvárium részét. Ennél a módszernél ugyancsak ügyeljünk a halak testi épségére! A talajporszívózást nem szükséges hetente, de legalább minden második vízcsere alkalmával valósítsuk meg. A vízcserénél, még mielőtt a friss vizet beöntenénk az akváriumba, el ne felejtsünk vízkezelőt csepegtetni a vödörbe. Ha nem kedveljük az efféle akvarisztikai vegyszereket, hagyjuk állni a vizet 2-3 napot, mielőtt felhasználnánk.
                 Mit tesz a vízkezelőszer? A válasz egyszerű; Mivel a csapvizet adalékanyagokkal kezelik, hogy az emberek számára iható víz váljék belőle, ezt a szert kell használnunk, hogy a csapvíz az akváriumi halak, növények, és mikroorganizmusok számára élhető legyen. Vízkezelő szert használjunk újratelepítéskor is, és vízcseréknél is. Egyes vízkezelőknek egyéb jótékony hatása is van; például jótékony hatással van a halak immunrendszerére, és nyugtatólag hat rájuk. És miért is kell valamely módon kezelnünk a vizet? Hát ezért:
 
·A 0,1mg/liter-es klórtartalom a legtöbb hal számára halálos. A halak kopoltyúját megtámadja, és tönkreteszi.
·A nehézfémek növelik a nyálka-kiválasztódást, és tönkreteszik a kopoltyút.
·A gyors pH-érték csökkenés a halak számára kopoltyúvérzéshez vezethet.
(Vízcserét segítő eszközök, melyeket otthon te is könnyedén, és szinte ingyen elkészíthetsz:
Etetés
Az etetésnél a legfontosabb alapszabályok:
                 -Változatos étrend!
                 -Jó minőségű táplálék!
                 -Nincs túletetés!
                 -Etessünk élő eleséggel is!
                -A táplálék kiválasztásánál is a halak igényeit figyeljük!
                 Ötféle fő tápot különböztethetünk meg. A szárított eleséget (például: szárított vizibolha), élő (például: tubifex), fagyasztott (például: Fagyasztott vörös szúnyoglárva), műeleség (például: lemezes táp), növényi eredetű táplálék (például: forrázott saláta).
Mikor először tápot választunk, kérjük ki az eladó segítségét, és nézzünk utána neten/ szakkönyvben, hogy halaink milyen tápot fogyasztanak szívesen.
                Az algaevő harcsa szívesen megeszi a forrázott salátát. Annyi az egész, hogy egy salátalevelet egy bögre vízben betesszünk a mikróba, és felforraljuk. Már tehetjük is be az akváriumba, és az algaevők, és más halak, melyek szívesen csipegetnek belőle, ellepik. De arra nagyon kell figyelni, hogy vagy BIO / házi termés legyen, vagy jó alaposan mossuk meg, nehogy valamiféle mezőgazdaságban használatos vegyszer jusson be az akváriumba.
                 Az élő tubifex-et nagyon szereti a legtöbb halfaj, hiszen szeretnek vadászni a mozgolódó kis kukacokra. Arra viszont ügyeljünk, hogy ne potyogjanak a tubifex-ek a talajra, mert ha ott beássák magukat, a halak többé ki nem eszegetik onnan. Az élő eleségnél vigyázni kell, mert be lehet vele hurcolni az akváriumba különbféle betegségeket, úgyhogy jól „ki kell mosni őket”, és ügyelni kell arra, hogy minél kevesebb víz kerüljön az akváriumba abból, amibe hazavittük az eleséget.
                 A műeleségek jók, ha megfelelő minőségűt veszünk belőlük. A lemezes tápról úgy tudjuk megállapítani, hogy jó minőségű e, hogy megnézzük a kis lemezkéket, és ha szép nagyok, szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy megfelelőek.
                 A szárított tápokkal annyi a probléma, hogy a tápanyagtartalmuk csökken a szárítás következtében, tehát ha egy mód van rá, inkább élőt, vagy fagyasztottat vásároljunk.
                 A fagyasztott tápokkal nem is kell bajlódni, csak olvasszuk fel őket egy sűrű szövésű szűrőben, folyó meleg víz alatt, és már adagolhatjuk is halaink számára. Akár az akváriumba is dobhatjuk a kis fagyasztott eleség kockákat, de én jobb szeretem, ha a lé, amivel lefagyasztották, nem kerül az akváriumba, és ezzel szennyezi a vizet.
Tápláláshoz a legfontosabb tudnivalók:
Ne etessünk túl; A halaknak elég, ha kétnaponta kapnak enni. Nem napi kétszer, hanem kétnaponta. Ha túletetünk, nagyobb gond, mintha kimaradna egy-egy etetés! Ha megfelelően tápláljuk halainkat, akár egyszer, egy hetet is kibírnak evés nélkül (De azért nyaralás alkalmával kérjünk meg valakit, hogy adjon enni a halaknak, de mi mérjük ki a megfelelő mennyiséget!).
                 A tápozás sűrűsége a leg változatosabb lehet. Van, aki napi kétszer etet, és van, aki csak kétnaponta. Egy dolog nagyon fontos. Ha kétnaponta etetünk, akkor se szórjunk be kétszer annyi tápot, maximum 1,5-szeröset. Én, személy szerint a kétnaponta való etetést tartom megfelelőnek (Természetesen újszülött kishalak esetében az átlag a napi három etetés.).