Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Akváriumi vízesés

 

ALEX Akváriumi vízesése

 

A következő "pár" sorban egy furfangos vízesés elkészítésének leírását olvashatjátok. Minden, aprólékosan le van írva az első lépésektől az utolsókig. A cikk felkerülését, és megírását ALEX-nek köszönhetjük; aki hozzá járult, hogy a leírása segítsen a DIYhal olvasóinak is. Forrás: Akvarista.hu => Alex blogja

Lássuk hát az eredeti cikket,de előtte még egy kis videót, hogy hogy is néz ki ez az életben:

 

"Vízesés" az akváriumban

 


 
   
 
“Vízesés”, ahogy én készítettem
 
Előszónak csak néháhy gondolat amit mindenképpen el akarok mondani:
Ez életem első akvárium dekorációja. Soha nem dolgoztam előtte polisztirollal, csemperagasztóval, sőt még szilikon ragasztót sem használtam eddig, azt se tudtam hogy létezik olyan, hogy vasoxid porfesték. Mindent az akvarista.hu fórumon olvastam és tanultam. Ezúton is köszönet minden fórumozónak, mert nélkületek soha nem tudtam volna összeszedi az ötleteket és a szükséges alapanyagokat. Nem vagyok hülye hozzá csak programozó vagyok :-) építési dolgokkal nem foglalkoztam, valahogy eddig kimaradt az életemből.
 
 
A terv
 
Az eredeti tervem egyébként nem ez volt. Egy működő akváriumba dekorációt akartam készíteni, amely eltakarja a belső szűrőt és a fűtőt, és az aljzatot is szerettem volna kicserélni. A fórumon háttér készítéssel kapcsolatos tanácsok után kutatva akadtam erre a vízeséses témára és nagyon megtetszett az ötlet. Láttam, hogy még elég kevés infó van erről a dologról. A működési elvet már leírták, ebből kiindulva elkezdett zakatolni az agyam, hogy hogyan is valósítsam meg. Elhatároztam, hogy minden tapasztalatomat leírom nektek, ha sikerül megépítenem. Ha ezt olvasod, akkor sikerült :-) A képek minőségéért elnézést kérek, mobiltelefonnal készültek, mert nem volt nálam a fényképezőgépem. Azért a lényeg így is látszik.

A következő dolgokat használtam fel:
  • Oldószer mentes ragasztó
  • Polisztirol táblák
  • Flexibilis, vízálló, élelmiszerbarát csemperagasztó
  • Vasoxid porfesték
  • Gumikesztyű (csemperagasztó keverésekor és felhordásakor)
  • Plexi lap
  • 16 mm-es műanyag cső (ebben fog áramlani a víz a homokkal)
  • Vékony cső a levegőztetőhöz
  • Finom szemcséjű fehér kvarchomok (ez lesz a “víz”)
  • Szerszámok (dekorkés, csiszolóvászon, ecset, edény a csemperaginak)
 
 
Működési elv
 
A vízesés működése egyszerű. Ha egy vízben lévő cső aljába levegőt vezetünk, a felszálló buborékok által keltett áramlat felszippantja a homokszemcséket, majd a cső felső végén távozva megszűnik az áramlat, és lehullik. Ha a lehulló homokszemcséket összegyűjtjük és újra az áramlatba juttatjuk, akkor egy körforgás jön létre, mely biztosítja a folyamatos vízesés illúzióját. Azért érdemes a lehető legfinomabb szemcséjű homokot megvenni, mert azt könnyedén fel tudja kapni az áramlat.


 
 
Próba
 
Első lépésként kipróbáltam, hogy a levegőztető milyen magasra bírja nyomni a homokot. Mivel működő akváriumba készül, ott nem tudtam kipróbálni, ezért egy átlátszó vödörbe töltöttem vizet és a kvarchomokot. Fogtam a műanyag csövet (egy külső szűrőjé volt régen) és a végétől kb. 15 mm-re kivágtam belőle egy darabot. Ezen a résen jut az áramlatba a homok. Bedugtam a levegőztető csövet és ideiglenesen egy parafadugó darabbal rögzítettem, hogy ne csússzon ki belőle. Belenyomtam a vízbe, addig hogy a kivágott rést is ellepje a homok. Elindítottam a pumpát és nagy megelégedéssel figyeltem, hogy csak úgy okádta magából a homokot. Nekem egy SERA AIR 275 R típusú levegőztetőm van. Ha nem jön a homok, vagy csak nagyon gyengén, vágd rövidebbre a csövet, mert valószínűleg nem bírja olyan magasra felszívni a homokot. A cső ne legyen túl nagy átmérőjű, mert akkor is gyengül az áramlat. Porlasztót ne tegyél a levegőztető cső végére, mert jelentősen gyengébb lesz (kipróbáltam).
 
 
Elkészítés
 
Miután kellően kiszórakoztam magam a próbálgatással, megittam egy sört, benyomtam a kedvenc zenémet, és hozzákezdtem a megépítéshez.
Nagyon fontos, hogy a vízesést úgy kell megtervezni és elhelyezni az akváriumban, hogy a szűrő által keltett áramlat ne vigye ki a homokot belőle.
Levágtam egy kb. 10cm széles és az akvárium magasságának megfelelő hosszúságú polisztirol darabot. Ez lesz a vízesés fala. Alul vágtam egy ferde lyukat, amelyen keresztül fog majd visszafolyni a homok. Felül kivágtam a kiömlő nyílást. A két nyílás távolsága természetesen egyezzen meg a cső hosszával. Az alsó lyukhoz a fal hátulján elkészítettem plexiből egy tartályt amiben a lefolyt homok gyűlik össze, és innen szippantja fel majd az áramlat. A tartályt érdemes úgy megcsinálni, hogy több homok férjen bele mint amennyire szükség lenne, így biztos, hogy mindig elegendő mennyiségű kerül az áramlatba. Persze az se jó ha túl sok homok van benne, mert akkor nem tud elég vizet szívni hozzá és eldugul. Ugyanezen lyukhoz, csak a fal elején, kialakítottam polisztirolból egy tölcsér szerű tálat, amibe belehúlik a homok és átfolyik a lyukon keresztül a hátsó tartályba.


 
Beépítettem a csöveket:


 
Másnap vettem észre, hogy a kis tartályban a levegőztető cső megtört, mert felül vezettem ki és így keletkezett benne egy jó kis kanyar. Még szerencse, hogy plexiből készült, és bele láttam. Szétkaptam a tartályt, fúrtam egy lyukat az oldalára, és ott vezettem ki a csövet. Erre te is nagyon figyelj, hogy a hajlékony csöveknél minél kevesebb és minimális kanyarok legyenek, mert megtörhetnek. Végeztem még egy próbát a vízben, hogy működik-e. Később már bajos lenne szétszedni egy esetleges hiba miatt. A próba után rögzítettem a csövet és leragasztottam a kis plexi tartályt is. A plexi tartályt azért zártam le teljesen, mert így a szívó hatás az elején lévő tálkára sokkal hatékonyabb szerintem, és a homok sem tud kikavarodni belőle.
Elkészítettem egy takaró lapot a kivezető nyílásra, hogy a kiáramló homokot a megfelelő helyre terelje, mert különben összevissza kavarogna:

Takaró lap
 
Felragasztottam a takaró lapot. Gondoskodnunk kell a buborékok sorsáról is. Én úgy oldottam meg, hogy egy kis darab csővel hátra vezettem, ott ráér bugyogni :-) :


 
A szerkezet elkészült, kezdődhet a szobrászkodás. Fúrtam, faragtam, csiszoltam és ragasztottam. Kialakítottam két üreget is, melyekbe növényeket ültetek.


 
Jobb oldalon a talajszint közelében készítettem egy nyílást. Erre azért van szükség, hogy a dekoráció mögé tudjon menni a víz a szűrőhöz. A nyílásra műanyag hálót ragasztottam, hogy a halacskák ne tudjanak átúszni, de a kisebb szennyeződések zavartalanul a szűrőhöz áramolhassanak. A szűrőnek is vágtam egy lyukat, melyen keresztül a megszűrt víz távozik. Miután végeztem a faragással, az egészet ráragasztottam egy plexi lapra, így stabilabb az állása, és könnyebben tudom majd az akvárium aljához rögzíteni.

A középső képen látszik, hogy a levegőztető csövét lent vezettem ki, mert keletkezett benne egy törés
 

Másnap előkaptam a csemperagit és elkezdtem pacsmagolni, persze a háttérben a kedvenc zeném szólt. Én az a típus vagyok, aki nem szeret csendben dolgozni. Háttérzene mindig kell nekem (meg néha egy kis sör). Az első réteget kicsit hígabbra, tejfölhöz hasonló állagúra kevertem, hogy a kisebb résekbe is be tudjon folyoni. Egy napot vártam a száradással, teljesen kivilágosodott és megkeményedett. A következő napon már sűrűbb lekvár szerű masszát kevertem, úgy hogy azért még ecsettel kenhető legyen.


frissen kenve

Újabb 24 óra várakozás. A harmadik réteg ismét hígabb egy kicsit. Ehhez adtam a színezőport. Minden színt külön tálkába kevertem és külön ecsetet használtam hozzá. A mélyebb réseket, mélyedéseket feketével, a magasabban fekvőket barnával kentem. Valami szürkés-barnás színt képzeltem el, mert ebben szépen fog majd látszani a lehúló világos színű homok. Elég durván nézett ki frissen festve (jobb oldali kép). Azt hittem, hogy valamit elrontottam a színek keverésénél, de ahogy szép lassan száradt egyre barátságosabb lett.


először a feketével, majd a barnával kentem

A száradás után túl sötétnek találtam az egészet, ezért még kevertem egy kis világosbarnát és a kiálló részeket az ecsettel nyomkodva összevissza foltosra kentem. Minden réteget ezzel a nyomkodós módszerrel csináltam, mert eltünteti az ecsetnyomokat és jó kis kő hatású rücskös felületet ad.


Két nap után amikor már teljesen megkötött, alaposan kiáztattam nehogy az akvárium vizét elrontsam. Mint azt korábban már említettem, működő akváriumba lesz téve és nem akartam kockáztatni. Naponta cseréltem a vizet róla. Első nap kiült valami fehér trutyi a felületére, de azt könnyen le tudtam mosni. Addig cserélgettem a vizet míg teljesen tiszta nem maradt. Még egy fogkefével is (nem azzal amit használok) átsúroltam, hogy a pici darabkákat eltávolítsam, melyek nem kötöttek rá rendesen. Idővel ezek úgyis leváltak volna az akváriumban. Lehet, hogy túllihegtem a dolgot, de még mielőtt betettem az akváriumba, zuhany alatt jól átmostam.
A vízesésen kívül még készítettem egy kis patakmedret tavacskával. Ezt feltöltöm kvarchomokkal. Olyan hatást nyújt, mintha a vízesésből elfolyna a homok. Fogtam néhány kisebb követ és azokat is bekentem csemperagival, hogy színben passzoljanak. Ezeket elszórtan helyezem el a vízesés köré. Ezek elkészítéséről nem csináltam képeket.

 
A halacskák kiköltöztetése
 
A halak elhelyezése okozott egy kis fejtörést, mert nem volt másik akvárium ahová át tehettem volna őket. Kellett valami nagy edény amiben kényelmesen elférnek. Vásároltam egy 25 literes műanyag szemeteskukát :-) Ebben szépen elférnek a halak, a szűrő és a levegőztető és még később is tudom használni :-). Feltöltöttem akváriumvízzel. Nem volt könnyű feladat a halacskák kifogása, főleg az anci nem hagyta magát. A szűrőt is fontos üzembehelyezni, mert a hasznos bacikat csak így lehet életben tartani.

 
Beépítés
 
Ki kellett találnom valami rögzítési módszert. Nem akartam az egészet leragasztani, mert ha nem tetszik, akkor nem tudtam volna könnyen kiszedni. Olyan megoldást kerestem, mellyel könnyen és minimális roncsolással kivehető az egész.


A képen látszik, hogy két plexi lapocskát összeragasztottam kicsit eltolva egymáson. Ebből kettőt ragasztottam az akvárium aljára, úgy hogy a vízesést alá csúsztatva megtartja. A harmadik tartóelem a patakmeder. Ezt viszont már odaragasztottam. Tehát ha esetleg ki akarom venni a cuccost, akkor csak a patakmedret kell valahogyan feltépnem. Nem ragasztóztam be az egészet, csak a szélein húztam két csíkot.


A patakmeder elkészítéséről nem csináltam képeket.
Itt már be van ragasztva

A következő napon betettem a talajt, feltöltöttem csapvízzel és kipróbáltam. Azért csapvízzel, mert ha esetleg még bezavarosodna, ne a jó beállt vizet rontsam el. Tökéletesen működött a vízesés. A beáramló levegőt elég rendesen le kellett csökkentenem, mert olyan intenzitással nyomta, hogy teljesen felkavarodott. Hagytam pár órát ázni, majd leszívtam az összes vizet. Beültettem a növényeket, betettem a szűrőt és a fűtőt is és ismét csapvízzel feltöltöttem. Megint hagytam pár óráig állni, közben ment a szűrő is. Éppen hogy elfért a vízesés mögött a technika. Ha a szűrőt ki akarom venni, akkor előbb a fűtőt kell eltávolítanom. Ez nem gond kibírom. Már nem volt zavaros a víz. Csapvíz le, beállt víz vissza és végül a halacskák. Nagyon aggódtam a halacskák miatt, nehogy valami bajuk legyen. Rövid idő elteltével már nyugodtabb voltam, mert már csipegettek, szemlélték az új környezetet, sőt a fiú guppik már udvaroltak is a lányoknak. Egy nap elteltével semmi problémát nem láttam, és a víz is szép tiszta volt.

 
Tapasztalatok
  1. Tervezésnél nem szabad megfeledkezni a szűrő által keltett áramlatról. Úgy kell kialakítani és elhelyezni, hogy ne kavarodjon ki belőle a homok.
  2. Mivel nem az akvárium oldalához van rögzítve, hanem az aljához, könnyen előfordul, hogy nem passzol teljesen az oldalüveghez. Az én esetemben is ez volt, de nem vészesen. A rést betömtem szűrőszivaccsal és szerencsére nem feltűnő.
  3. Alul a gyűjtő tálca szélét magasabbra kellett volna készítenem, mert kikavarodott a homok. Utólagosan úgy oldottam meg, hogy köveket tettem oda, így azok visszaterelik.
  4. A vízesés feltöltését érdemes akkor elvégezni, mikor még nincs víz az akváriumban. Én vizesen tettem bele a kvarchomokot, ilyenkor nem szóródik összevissza. Volt hogy sokat tettem bele és úgy betömörült, hogy alig bírtam beindítani.
  5. A vízesés levegőcsövére mindenképpen tegyél szabályzót. Első alkalommal nem tettem rá, és mikor elindítottam, csak úgy ömlött a homok szanaszét. Indítás előtt teljesen elzártam. Beindítottam a pumpát és szép óvatosan nyitottam a szabályzót, így prímán belőhető.
  6. Ha harcsád van, számíts rá, hogy beletúr. Tiszta ideg lettem, mikor beúszott és egy határozott mozdulattal akkorát túrt, hogy egy csomó homokot kiszórt belőle.
 

Végszó

Hát ennyi lenne. Lehet, hogy nem tökéletes és még lehetne mit változtatni rajta, de ahhoz képest, hogy az első munkám, egész jól sikerült, nem számítottam 100%-os sikerre. Azt nem tudom, hogy mennyi ideig bír folyamatosan működni, de ha nem szóródik mellé, nem verik ki a halak vagy nem viszi el az áramlat a homokot, akkor szerintem sokáig. Az elvesztett homok mennyiség meg pótolható. Ha a világítás egy kicsit jobb lenne, szebben látszódna a lehúló homok. Na majd kitalálok erre is valamit úgyis fel kell már újítanom a világítást, az is saját tákolmány :-)

Köszönöm, hogy elolvastad ezt az írást és nagyon örülök, ha hasznos volt számodra.

Video: [katt]
 

átalakítás előtt

átalakítás után